1. Évad 5. fejezet

Reggel arra keltem hogy már nem alszom. (fő az értelmiség ugyebár) Mosolyogva néztem a mellettem szuszogó Benjire, aki még nagyban aludt. Az óra pedig 9-et mutatott. MENNYIT? Elkéstünk a suliból. A lábamról teljesen megfeledkezve ugrottam le az ágyról, hát kár volt. Akkorát ordítottam a fájdalomtól, hogy szerintem a Föld másik felén is hallani lehetett, majd összecsuklottam és pityeregve estem a földre. 

-Jézusom! Kicsim jól vagy?-pattant ki Benji az ágyból, majd felhúzott és leültünk az ágyra.

-Elkéstünk  a suliból.-néztem rá ijedten.

-Dehogy késtünk. Tegnap azt mondták hogy maradj itthon, én meg kikönyörögtem hogy had maradjak veled. Úgyhogy van igazolásunk.-mondta én meg az ölébe dőltem és hagytam hogy a hajammal játsszon.

-Mi lett a meccs eredménye?-kérdeztem.

-Nyertetek, úgy hogy a szomszédos országok ellen játszotok. Azaz Horvátország, Németország, Ukrajna és Románia. De azt nem tudom hogy mikor.-szó szerint eltátottam a szám. Ilyen jók lennénk? 

-Mi a mai program?-néztem fel rá.

-Nem tudom. De délután jönnek a csajok én meg elmegyek Krisztiánékhoz. Jó?

-Persze. Öhm....segítenél eljutni a szekrényemig?-kérdeztem a legcukibb kutyapofival. Elmosolyodott majd átkarolta a derekam én meg a nyakába kapaszkodtam. Nagy nehezen elbotorkáltunk a szekrényig ahonnan kihúztam egy korall színű nacit egy virágos toppal, kikaptam egy világos kék sálat és suprát majd bebicegtem a fürdőbe. Átöltöztem, a hajam felkontyoltam, majd tettem fel egy kis alapozót meg spirált.  Majd a nyakamba akasztottam egy nagyobb láncot.

Reggeli összeállításom:

 

Miután végeztem átadtam a fürdőt Benjinek, aki gyorsan magára kapkodta a ruháit. Míg ő öltözött elbicegtem a lépcsőig, de ott megtorpantam. Most vagy lezúgok vagy majd segít valaki. Mintha érezte volna a gondolatomat mögöttem termett, felkapott és lecipelt a kanapéra. Miután letett a konyhába sétált.

-Mit kérsz reggelire?-ordított ki a konyhából.

-Rántottát.-kiáltottam vissza. Felcsuktam a tv-t ahol épp egy természet film ment az állatok szaporodásáról. Inkább nem néztem tovább, mert még beindulna már kora reggel a fantáziám, úgyhogy inkább egy zenecsatornára kapcsoltam. Épp a Whistle ment Flo Rida-tól. Mivel táncolni nem tudtam rá így csak halkan dúdolgattam. Mire vége lett Benji jött ki a konyhából kezében egy nagy tál rántottával. 

-Istenien néz ki. Köszönöm.-mosolyogtam rá. Miután bezabbantottam a reggelit elnyúltam a kanapén és a tv-t lestem. Mivel semmi érdekes nem ment benne, így a könyvespolcunkról leszedtem az egyik fotóalbumot és azt nézegettem. 

A szobám:

Anyáék szobája:

Konyha:

 

Ebédlő:

Udvar a medencénkkel:

 

Ezek mind még a beköltözéskor készültek. Majd jöttek a gimis fotók.

Ez épp Bia aki le akar menni hídba:

 

Amikor Olaszba voltunk 5-en nyaralni:

 

Ez én, Bia és Nora, akit ott ismertünk meg:

 

Dóri, Blanka és Bia:

Dóri és Bia:

Dórika napozik:

 

 Ez én vagyok ahogy épp jövök ki a vízből:

Biuskám:

Ez pedig én a nyaralás végén amikor már totál le voltam  sülve:

 

 Télen, amikor épp rúzsoztam a szám:

 

Dóri és Bia:

Dóri bohóckodik a kocsiban:

Mirtill és én:

 

 Én meg Mirtill egy tónál:

 

Megint én is Mirtill hülyülünk:

 

 Én is Bia ugyanolyan ruhában:

 

Dóri:

Egyik nap pedig egy réten töltöttük a délutánt, ezek a képek pedig ott készültek:

Én és Mirtill:

  

Blanka és Bia:

Én és Dóri:

 

Elmerültem a régi emlékek közt, mikor Benji loholt le a lépcsőn. 

-El kell ugranom otthonra. Nem soká jövök.-majd becsapta maga után az ajtót. Hát ez furi. Na mind1. Épp a tv előtt poshadtam mikor csöngettek. Fogalmam sincs ki lehet, hisz a csajok csak 4 óra felé jönnek. Kíváncsian nyitottam ajtót, de váratlanul ért az ajtóban ácsorgó személy aki nem más volt mint, Bence az osztálytársam.

-Szia. Hát te?-néztem rá furin.

-Bemehetnék?-kérdezte.

-Jah, öhm..persze. Gyere nyugodtan.-levette  a cipőjét majd a nappaliba ment és a hangok alapján leült a kanapéra.

-Kérsz valamit esetleg inni vagy enni?-sétáltam utána.

-Nem köszi.-mondta zavartan.

-Bence, engem nem tudsz átverni. Mi a baj?-ültem le vele szembe.

-Én szeretek egy lányt, de nem tudom hogy ő hogy érez.-hajtotta le szomorúan a fejét.

-De hisz ez egyszerű. Kérdezd meg tőle.

-De pasija van.-ajajj, erre nem gondoltam. 

-Szabad tudnom ki az?-erre a kérdésre felemelte a fejét. 

-Te.-suttogta és egyre egyre közeledett, míg nem ajkait az enyéimre nyomta. Nem tudom miért, de visszacsókoltam. Majd már csak azt hallottam hogy nyílik a bejárat ajtó és valaki dumálva jön be, de amint beér a nappaliba elakad a szava. Jézusom. Kérlek Istenem, csak ne Benji legyen az.

És így néz ki Bence: