Figyelem!!!

Sziasztok! Elsősorban nagyon sajnálom, hogy a részt ilyen soká hozom, de a nyolcadik osztály 2. féléve nehezebb, mint hittem. Őszintén a részekkel teljesen el vagyok havazva, amit tényleg nagyon sajnálok. Egyszerűen nincs időm az írásra. Illetve lenne egy kérdésem a bloggal kapcsolatban. Mivel a felvételimet egy olyan iskolába adtam be, ahol kollégista lennék, persze ez attól függ, hogy felvesznek-e, de hál-istennek a felvételim jól sikerült. Erről az iskoláról semmi pénzért nem fogok lemondani, úgyhogy választanotok kell és a többség dönt. Az egyik lehetőség, hogy szeptembertől a blogot véglegesen bezárom és valószínűleg soha nem fogok már új részt hozni. A másik lehetőség, hogy vártok a részekre. Ugyanis csak hétvégente jönnék haza, de természetesen ezt az időt a családomra és a barátaimra fordítanám, remélem megértitek.  Így a részeket lehet, hogy csak 3-4 havonta tudnám hozni. Szeretném ha minél többen szavaznátok és segítenétek a döntésben. Előre is köszönöm szépen!xxÍró

2. Évad 3. Fejezet

 Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Tudom, hogy nagyon soká jelentkezem, de most vagyunk a felvételi időszakban, ami sok időmet elveszi. Remélem megértitek. Viszont ha túl vagyunk rajta, akkor megpróbálok sűrűbben részt hozni. És remélem, hogy akik eddig is velem voltak nem pártolnak el a blogom mellől, mert soká hoztam részt. A rész picit hosszúra sikeredett, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!xxÍró :)

Az egész részhez ajánlott zene:

Reggel kopogásra keltem.

-Kicsim, ébren vagytok?-jesszusom ez anya. A hangra Benji is felébredt, és ijedten nézett rám. Benjit belöktem a fürdőbe és  utánahajítottam a szanaszét heverő ruháit is. Miután a fürdőajtót becsuktam, a saját szétdobált ruháim pedig az ágy alá hajítottam, visszaugrottam az ágyba és nyakig betakaróztam, mivel semmi nem volt rajtam.

-Gyere be.-mondtam. Miután anya belépett kíváncsian kérdezgetni kezdett.

-Bia hova tűnt?-kérdezte csodálkozva.

-Öhm...hamarabb hazament, mert hívta az anyukája.-magyarázkodtam.

-És mit keres a sarokban egy férfi zokni? Az biztos, hogy nem apádé.-legszívesebben a fejemre csaptam volna, hogy mekkora egy hülye vagyok.

-Öhm...Biának talpgyulladása van és hozta az apukája zokniát is.-talpgyulladás? Ez komoly? Jobbat már nem tudtam volna kitalálni?-mondtam magamban.

-Öhm....rendben. 10 perc múlva kész a reggeli gyere le.-mondta majd kiment és becsukta maga után az ajtót. Gyorsan magamra tekertem a takarót és elvonszoltam magam a fürdőig. Kinyitottam az ajtót, majd kihalásztam a ruháimat az ágy alól.

-Ez elég necces volt.-jött ki már felöltözve Benji a fürdőből-De megyek, majd hívlak telefonon.-adott egy csókot, majd odament az ablakhoz, kinyitotta és lemászott a közeli fán. Miután meggyőződtem róla, hogy leugráskor nem törte össze magát, visszamentem a szekrényem elé és kiválasztottam egy otthoni ruhát. Felkaptam gyorsan egy melegítő nadrágot, egy lenge toppot, a hajam kifésültem és lófarokba fogtam. A szobámból kilépve megcsapott a bundás kenyér illata.  A lépcsőn leugrálva beugráltam a konyhába.

-Jó reggelt!-nyomtam anya és apa arcára is egy puszit-Milyen volt a bál?-kérdeztem és leültem az asztalhoz.

-Nagyon jó volt, olyan 3 óra felé értünk haza, de akkor a szobádba már csönd volt. Milyen volt az estétek?-kérdezte anya.

-Nagyon jó volt.-mondtam mosolyogva az estére visszagondolva.

-Annak örülök. Egyébként ma el kéne menned a tánc iskolába délután 5-re és be kéne tanulnod egy koreográfiát, mert szeretnék megnézni hogy mennyire táncolsz jól. Viszont mi nem tudunk veled menni, esetleg megkérnéd Biát hogy kísérjen el?-kérdezte meg.

-Persze. Akkor viszont most megyek és felhívom a csajokat illetve betanulok egy koreográfiát.-mondtam-Köszönöm a reggelit, további jó étvágyat!-majd felkeltem az asztaltól és felrohantam a szobámba. Becsuktam az ajtót és tárcsáztam Biát.

-Szia. Mondd!-vette fel a telefont.

-Hali. Figyelj délután el kéne kísérni egy táncra. Nem akarod felhívni a többieket is hogy jöjjenek velünk?-kérdeztem.

-De felhívhatom. Egyébként persze hogyne köszönöm kérdésed, szívesen elkísérnélek!-mondta.

-Jah azt gondoltam.-rántottam vállat.

-Amúgy milyen talpgyulladásról beszélt nekem anyukád?-elröhögtem magam.

-Megtalálta Benji zokniát a sarokba én meg azt mondtam apudé, mert taplgyulladásod volt és hoztad a zokniát. Amúgy mit mondtál neki?-kérdeztem.

-Azt, hogy már jobban vagyok köszönöm. De azt sem tudtam miről beszél.-mondta röhögve.

-Jó, bocsi. Akkor találkozzunk a Dóm tér melletti játszótéren, mondjuk 3-kor, mert ötre kell mennem.-mondtam.

-Jó. Akkor majd megyek a csajokkal. Szia!-miután én is elköszöntem letette a telefont. Elvettem az asztalomról a laptomom és kerestem a neten egy könnyen betanulható koreográfiát. A mostani egyik kedvenc számomra tanultam be, a Little Mixnek a Move című számára. A betanulása után-ami két órát vett igénybe-elmentem letusolni. Megfürödtem, a hajamat kivasaltam, tettem fel egy pici sminket majd magam köré csavarva a törölközőt megálltam a szekrényem előtt. Kiszedtem belőle egy kékes rózsaszínes szoknyát, hozzá egy fekete toppot, amiből félig ki van a hasam, majd tűztem rá egy világoskék masnit,hogy ne legyen annyira egyszerű, majd felvettem egy fehér magas szárú tornacipőt. Felkaptam a kézi táskámat majd levágtattam a lépcsőn.

-Elmentem, majd jövök.-mondtam, majd a fülest a fülembe dugva sétáltam a parkba. Mikor odaértem megláttam a csajokat a játszótéren. Mosolyogva odaszaladtam hozzájuk.

-Sziasztooook!-üvöltöttem a csúszdához szaladva. Oké, lehet hogy 18 évesek vagyunk, de a gyerekjátékokból nem lehet kinőni.

-Szia!-mondták kórusba. Miután csúsztunk néhányat és másztunk a mászókán is én és Blanka leültünk a hintákba és lassan hintázni kezdtünk.

-Egyébként hogy álltok Benjivel?-kérdezte.

-Jól. Tegnap este nálunk aludt és hát...-itt hirtelen elhallgattam.

-Éééés? Mi történt?-kérdezte.

-Hát..tudod..úgy...olyan...-dadogtam össze-vissza.

-Ti ketten együtt voltatok éjszaka, egy ágyban, szóval....úúúriiiisteeen-sikította-Ti lefeküdtetek?-visította. Hát majdnem az egész játszótér felénk fordult.

-Nem tudnál csöndbe maradni és magadban visítani? Az egész játszótér minket figyel.-szidtam le Blankát.

-Jó, jó. De úristen, ez annyira cuki.-mondta már halkabban. Hirtelen megjelent előttem 3 fej, akik kíváncsian méregettek.

-Mit csináltál te tegnap éjszaka?-kérdezte Bia.

-Semmit. Az én magán életem, nektek nincs közötök hozzá.-mondtam durcásan majd felpattantam a hintáról, a táskámat a vállamra csaptam és elindultam a buszmegállóhoz mivel azzal megyek majd a táncsuliba. Pár perc múlva a lányok lélekszakadva futottak utánam.

-Várj már meg így is kifutottam a belemet.-ordított lihegve Dóri.

-Nem is futottál pár méternél többet.-mondtam értetlenül.

-De, nekem ez is sok volt.-mondta. 

-Na jó gyerünk a buszhoz mielőtt lekéssük, így is 1 óra az út busszal Pestre.-mondta Bia. A buszhoz érve mint a nem normálisak futottunk hátra, hogy miénk legyen az utolsó sor. Az igaz, hogy sikerült, mert a hely a miénk lett, de a szűk kis folyosón én elbuktam a saját lábamba, hátulról meg Bia rám esett, Mirtill elvesztette az egyensúlyát és beleült egy néni ölébe aki elkezdett kiabálni és ütögette a botjával, Dóri meg Blanka pedig sikeresen átesett a kukán, amiből az összes szemét kiborult, szóval amíg mi hárman elfoglaltuk hátul a helyet ők szemetet szedegettek. Ezektől eltekintve az út jól telt, 1 óra múlva meg is érkeztünk Pestre. A buszról leszállva félre álltunk, hogy a többi utas le tudjon szállni, majd Bia elindult jobbra.

-Öhm...Bia, honnan gondolod hogy arra kell menni?-röhögtem fel hitetlenül.

-Miért, nem erre kell menni?-kérdezte, majd hirtelen hátrafordult ezzel telibe fejelve az előtte lévő villanyoszlopot. Hirtelen megtántorodott majd kitört belőle a röhögés. Nekem bár volt pár perces fáziskésésem annyira el kezdtem nevetni, hogy meg kellet támaszkodnom Blanka vállán nehogy elessek.

-Ez hihetetlen, kinőtt előttem egy oszlop!-mondta döbbenten. Erre még inkább kitört belőlünk a nevetés. Miután abbahagytuk elindultunk balra, mivel arra kellett menni. 20 perc séta után odaértünk a táncstúdió elé. Mirtill már nyitotta az ajtót mikor én megtorpantam és el kezdtem pánikolni.

-Csajok én félek, mi van ha nem fog nekik tetszeni a koreográfiám? Ha végül elutasítanak és nem vesznek fel?-kérdeztem hisztérikus hangnemben.

-Figyelj! Én igaz nem láttam a koreográfiát, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus. Ha pedig nem tetszene nekik, amit kétlek, majd beszélek én a fejükkel.-mondta Bia majd odajött és szorosan átölelt. A többiek kaptak az alkalmon és odajöttek, majd ők pedig minket öleltek át ezzel létrehozva egy teletabi ölelést. Pár perc után már az információs pult előtt ácsorogtunk.

-Jó napot!-köszöntem a pultban ücsörgő nőnek-Az iskolába beiratkozók meghallgatására jöttem.-mondtam majd egy álmosollyal az arcomon a nőcire mosolyogtam.

-Üdvözlöm! A táncra vagy az úszásra jött?-kérdezte a nő miközben a vörös műkörmével kopogtatott a pulton. Biára kaptam a tekintetem aki ijedten megrántotta a vállát, tekintetével azt sugallva, hogy foggalma sincs miről beszél a nő. Piroskához visszafordulva mondtam, hogy a táncra jöttem aki adott egy sorszámot majd megmondta, hogy hanyadik emelet hányas szobájába menjek. A lányokkal mellettem sétáltam a liftig ahol benyomva a 4-es gombot fellifteztünk a megadott szintre. Ott a 6-os számmal ellátott stúdió elé mentünk majd benyitottam. Kopogtatni fölöslegesnek tartottam ugyanis bentről akkora hangzavar jött, hogy biztos nem hallották volna meg. Miután benyitottam elém egy óriási tükrös terem tárult, ahol táncosok százai nyüzsögtek. De tényleg, rengetegen voltak. Miután kiámultam magamat odamentem egy számomra szimpatikus sráchoz aki a haverjaival ücsörgött a földön.

 -Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de megtudnátok mondani hol kell jelentkezni?-vágtam egy ártatlan mosolyt.

-Szia! Persze. Ott a tükrök mellett van az a pódium szerűség ott kell jelentkezni. Egyébként nem zavarsz.-mondta a srác akitől kérdeztem-Amúgy Kolos.-nyújtotta a kezét amit én készségesen megráztam.

-Luca.-mosolyogtam rá. A többiek is bemutatkoztak. Sorban Kristóf, Dani, Attila, Marci és Levi. Épp beszélgettem a fiúkkal-ők ültek, én álltam-mikor elsuhant mellettem valaki de akkora lendülettel, hogy elvesztettem az egyensúlyom és elzuhantam, bele Kristóf és Kolos ölébe mire ők fájdalmasan felnyögtek. Felpattantam az ölükből és ijedten a szám elé kaptam a kezem.

-Úristen, bocsánat, jól vagytok?-kérdeztem aggódva.

-Semmi baj, nem a te hibád volt. Csak pont rossz helyre estél.-mondta vigyorogva. Mikor leesett mire gondol kínosan elröhögtem magam és inkább mondtam, hogy elmegyek beiratkozni. A pódium felé sétálva jöttem rá hogy tulajdonképpen rohadtul be vagyok tojva ettől az egésztől. 

Kolos

 Kristóf

Dani

Marci

Levi

Attila

-Sziasztok!-köszöntem a pódiumnál ülő lánynak és fiúnak akik nem lehettek nálam 3 évvel idősebbek sem.

-Szia.-mosolyogtak rám-Hogy hívnak?-kérdezte a lány.

-Szepesi Luca.-válaszoltam.

-Honnan jöttél?-kérdezte a fiú miközben a lány egy listán kereste a nevem.

-Szegedről.-mondtam mikor felcsillant a lány szeme.

-Meg is vagy. Te vagy a 3. fellépő. Remélem nem félsz a nagy közönségtől, mert sok ember előtt kell táncolnod. Hoztad a zenédet?-kérdezte a lány egy biztató mosoly kíséretében, mire én odanyújtottam neki a pendriwemet.

-Rendben, majd arra fehér x-re kell állnod ahonnan kezdheted a táncot-mutatott a táncterem közepére-és majd ints a fejeddel ha indíthatjuk a zenét. Sok sikert!-mondta, én meg megköszönve a segítséget  a csajokhoz sétáltam.

-Úristen! Én nagyon izgulok!-ültem le Bia mellé a földre.

-Mindenki előtt kell táncolnod?-kérdezte felém fordulva.

-Aham. És nagyon félek, hogy elrontom és kiröhögnek.-mondtam rémülten.

-Hidd el nem így lesz. De most menj oda a srácokhoz mert hívnak!-bökött Kolosék felé akik nekem integettek. Felkászálódva a földről odamentem hozzájuk és lehuppantam Kolos meg Kristóf közé.

-Mizu zuhanós?-kérdezte röhögve Kolos miközben átkarolta a vállam.

-Ez nem vicces. Nem is direkt estem el.-mondtam durcisan magam előtt összefonva a karom.

-Tudod, hogy csak vicceltem!-mondta mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra mire én is elmosolyodtam.

-Amúgy ti is a táncra jöttetek?-kérdeztem a srácokra nézve.

-Nem Okoska, mi a táncteremben szeretnénk a fapadlón úszni!-röhögött ki Marci. Mondjuk jogos, hülye kérdés volt.

-Jó bocs. És ti is hipp-hopp ugye?-kérdeztem.

-Igen illetve én még a balettot szeretem.-mondta Kolos halálosan komoly arckifejezéssel.

-Elgondolkoztál már a nemi indentitásodon?-röhögtem fel.

-Miért? Van férfi balett is.-magyarázkodott.

-Jah. A homiknak.-bólintottam komolyan mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Akkor mától kezdve te vagy Zuhanós-mutatott rám Marci-te meg Homi.-mondta Kolosnak mire én is elröhögtem magam. Még beszélgettünk mikor megszólalt a mikrofonból egy hang, hogy jöhet az első versenyző. Egy vörös hajú lány kezdte aki valami furi robot táncot adott elő ami bár nem volt rossz és gyér tapsot is kapott, egyáltalán nem nyűgözött le. Mikor a második jött én felpattantam és elkezdten bemelegíteni, mivel én vagyok a következő. Miközben nyújtottam magamban még eltáncoltam egyszer a koreográfiát majd már mondták is a nevem a mikrofonba, hogy én jövök. A srácok biztatóan rám mosolyogtak a csajok pedig eltátogtak egy hajrát. Az x-re állva kizártam a külvilágot, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. A fejemmel egy aprót bólintottam a lány és a srác felé, majd amikor meghallottam az első ütemet, kizártam mindent és csak a zenére koncentráltam teljesen beleveszve a tánc csodás világába.

A koreográfia:

  Amikor a számnak vége lett és végre hallottam a külvilág zajait is csak arra figyeltem, hogy mindenki az egész táncteremben felállva tapsol és füttyög. Nekem. Ez annyira hihetetlen. Mosolyogva megköszöntem a tapsot majd hirtelen felindulásból Koloshoz szaladtam és nyakába ugrottam. Ugrásom nem érte váratlanul csak mosolyogva megpörgetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-Nagyon jó voltál.-suttogta a fülembe amitől jól eső bizsergés fogott el. Mi a franc van velem? Nekem ott van Benji. De Kolos olyan cuki. Úristen Luca miket beszélsz? Teljesen elgondolkodtam arra kaptam fel a fejem, hogy Kolost szólítják a tánctérre. Mosolyogva sok sikert kívántam neki, majd odamentem Biáékhoz és együtt néztük a táncot. Basszus olyan koreográfiát lenyomott, hogy tátva maradt a szám. És méghozzá annyira szívdöglesztően nézett ki. Jesszus miket beszélek?! Pár óra múlva már csak a táncosok voltak a teremben, a kísérőket kiküldték. Most hirdetik ki, hogy ki jutott be a suliba. Ez az egész úgy zajlott mint amikor az x faktorban a mentorházba választják ki a tovvábbjutókat. Kihívták az illetőt és megmondták neki, hogy bejutott-e vagy nem. Épp most ment el egy lány sírva, mert nem jutott tovább, amikor az én nevemet mondták. Idegesen sétáltam a fehér x-re.
-Szerintem a döntésünket nem kell megmagyaráznom.-mondta a lány-Egyértelműen továbbjutottál.-örömömben elsikítottam magam és hirtelenjében Koloshoz rohanva szájon pusziltam. A többiek ebből semmit nem vettek észre mert a következő emberrel voltak elfoglalva. Kolos először fel sem fogta mi történik. Csak pár másodperc után csókolt vissza. Az a baj, hogy még élveztem is. Miután elváltunk egymástól kerülve Kolos tekintetét, kislisszoltam a táncteremből.
-Na?-kérdezték a csajok.
-Sikerült.-mondtam mosolyt erőltetve magamra. A lányok ujjongva megölelgettek, majd épp indultunk volna amikor belefutottam Kristófba.
-Na? Sikerült?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam.
-Akkor már ketten tuti bent vagyunk. Már mentek is?-kérdezte.
-Aham. Sietünk. Itt a telószámom-nyújtottam neki egy papírt-ha bármi van hívjatok. Szia!-majd megöleltem és csajokkal a nyomomban távoztam. A buszút számomra nyugisan telt ugyanis miután elindultunk Bia ölébe el is aludtam. Hazaérve boldogan elújságoltam anyáéknak a jó hírt, majd felballagva a szobámba ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Hihetetlen. Pasim van én meg megcsókolom Kolost. Ezen gondolkoztam mikor megszólalt a telefonom. Benji. Hát pont jókor.
-Szia!-próbáltam vidám hangnemet tükrözni.
-Szia Kicsim. Hogy ment?-kérdezte.
-Jól. Sikerült.-mondtam.
-Gondoltam hogy menni fog, bíztam benned.-és itt elszakadt az a bizonyos cérna és halkan sírni kezdtem. Nem bírtam. Teljesen kibuktam, amikor azt mondta bíztam benned. Megpróbáltam kinyögni hogy anya hív majd miután leraktuk belefúrtam a fejem a párnába és sírtam. Tudtam hogy teljesen elcsesztem mindent. Mindent, amit csak lehetett. Elkeseredettségemben besétáltam a fürdőbe és előkutattam a borotvámat amiből kiszedtem a pengét. Annyira bőgtem hogy szinte nem is láttam rendesen. Félő volt, hogy mellé vágok. Sírva lerogytam a földre amikor kinyílt a fürdőszoba ajtóm.

Mikulááááás!

Most nem résszel jövök, csak szeretnék mindenkinek Boldog Mikulááást kívánni! Remélem kiélveztétek az első hóesést (már ha nálatok esett hó) és sok csokit vagy ajándékot kaptatok a Télapótól. Írjátok meg komiban, ha ti is követtétek a Mikulást! Ugyanis én és az őrült barátnőim követtük. Bár igaz nem egy gazdag Miki volt, mert én kettő, a többiek egy szaloncukorral tértek haza. Bár nekem is csak mázlim volt. Bírjátok ki már ezt a két hetet a suliban, utána téli szünet, Karácsony, Szilveszter és sok-sok ajándék. :)

ui.: a rész nem tudom mikorra várható, de próbálok sietni 

Nagy Öleléés xxÍró

2. Évad 2. Fejezet

Sziasztok! Egy kis szünet után meghoztam a kövi fejezetet, remélem tetszeni fog. A következő részt 5 komi után hozom! Írjatok sok-sok komit és jó olvasást!xx Író

A gép egyre csak zuhant, zuhant és zuhant. Körülöttünk mindeni pánikolva sikítozott, Biáék fogalmam sincs hova keveredtek, de tudtam, hogy ha pánikolunk csak rosszabb lesz. Benji biztatóan megszorította a kezem és megcsókolt, majd a gép becsapódott.
Sikítva ébredtem fel, ezzel magamra vonva az egész utastér figyelmét.
-Jól vagy?-kérdezte Benji.
-Igen...csak rosszat álmodtam.-mondtam ijedten. A sztyuárdesz hozott egy pohár vizet, aztán pár perc után nagyjából lenyugodtam. 1 óra elteltével landolt a gépünk Magyarországon. Miután leszálltunk a gépről felhívtam apát.
-Szia apu.-mondtam a telefonba.
-Szia kicsim. Mi újság?-kérdezte.
-Ki tudnál jönni értünk a reptérre?-kérdeztem.
-Ha vársz rám egy órát persze.-mondta.
-Akkor megyek taxival.-mosolyogtam.
-Rendben várunk. Szia.-miután kinyomtam odasétáltam a többiekhez. 

-Azt mondta apa menjek taxival.-mondtam Benjinek.
-Hívj ha hazaérsz.-majd adott egy puszit és ő is ment taxiért. Én is fogtam egyet majd miután hazaértem, kifizettem a fuvart majd nagy nehezen bevonszoltam a csomagokat a házba.
-Megjöttem.-ordítottam.
-Konyha.-mondta apa. A csomagokat az előszobába hagytam, majd besétáltam a konyhába.
-Szia.-mondta anya és jól összeölelgetett meg puszilgatott. Aztán apa is ugyanezt tette.
-A kedvencedet csináltam ebédre, ha még nem ettél.-mondta anya.
-Csak nem pizza és nutellás palacsinta?-kérdeztem mosolyogva. Anya bólintott majd miután segítettem neki megteríteni leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni.
-Amúgy hogy hogy nem vagy lebarnulva?-kérdezte apa. Miután köhögtem egy párat, mert még a húst is félrenyeltem, megpróbáltam egy hihető sztorit kitalálni.
-Legtöbbet a medence partján voltunk és túl sok volt a naptej.-mosolyogtam kínosan. Apa megvonta a vállát és tovább evett, anya viszont furcsán méregetett. Ő mindig kiszúrja ha hazudok. Mintha nyugodt lennék tovább ettem. Miután befejeztük az evést és elpakoltunk az asztalról anya mosolyogva megszólalt.
-Van egy bejelenteni valónk.-mondta-Emlékszel az itteni tánc iskolára ahova annyira szerettél volna járni?-kérdezte.
-Ami egybe van az úszószakosokkal és ahova megírtam a felvételit?-kérdeztem gyorsan.
-Igen. Képzeld el jövő évbe kollégista leszel és Bia is a szobatársad lesz, csak ő az úszó szakon.-mondta mosolyogva. Én sikítva anya nyakába ugrottam, aztán felrohantam a szobámba és hívtam Biát.
-Hallotad?-kérdeztem visítva.
-Igeeeeeen.-sikítozott.
-Ez mennyire jó már.-mondtam boldogan.
-Jah, de megyek mert, anya hív. Szia.-majd kinyomta a telefont. Miután letette hívtam Benjit.
-Szia. Mizu?-kérdezte.
-Hali. Képzeld felvettek a tánckollégiumba.-mondtam már-már sikítozva.

-Annak örülök.-hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.

-Találkozzunk a kedvenc parkomban. Jó?-kérdeztem egy nagyot sóhajtva.

-Rendben. 10 perc és ott vagyok.-majd letette. Átvedlettem magam egy lenge ruhába, megigazítottam a hajam és sminkem, felvettem egy fehér tornacipőt, majd elindultam. Már épp az ajtónál jártam mikor apa bukkant fel.

-Hát te hova mész?-kérdezte.

-Öhm.....csak elugrok Biához mert nála maradt valamim a nyaralásról.-hazudtam.

-Rendben. 6-ra érj haza.-bénán intettem egyet majd kiléptem az ajtón. Elindultam a kedvenc parkom felé. Kb. 7 perc alatt ott is voltam. Elsétáltam a kedvenc tölgyfámhoz, aminek ott ült a tövében Benji. Vettem egy nagy levegőt és leültem mellé. Egy pár percig csendben ültünk, majd én törtem meg a csendet.

-A táncsulival van baj?-kérdeztem miközben őt vizslattam, de sajnos ő nem nézett rám.

-Én nem vagyok benne biztos, hogy az hogy koleszba mész jót fog tenni a kapcsolatunknak.-mondta a földet nézve. Óvatosan elmosolyodtam, majd rákulcsoltam a kezem az övére.

-Figyelj emiatt nem kell aggódnod. Ha átvészeltük ezt az időszakot, szerintem ez nem állhat közénk. Hétvégente úgyis hazajönnék. Nem szeretném ha emiatt távolodnánk el egymástól. Ha kell nem megyek a koleszba, csak maradjunk együtt.-mondtam szomorúan. Benji mosolyogva felém fordult.

-Nem a kolesszal van bajom. Tudom hogy imádod a táncot, de az nem tetszik hogy pasik is vannak, és párjaitok is lesznek. Jó csaj vagy, félek hogy lenyúlnak mellőlem.-mondta kínosan mosolyogva.

-Oh...szóval féltékeny vagy.-mosolyogtam-Egyébként emiatt ne aggódj. Ha rám is szállnak, ígérem lekoppintom őket.-mondtam. Benji elröhögte magát, majd mosolyogva magához húzott és megcsókolt. Miután elváltunk a vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt és így néztük a park csodáit. Szép pillanat lett volna, ha nem rontom el.

-Egyébként vetted milyen nyálas szöveget nyomtunk le?-kérdeztem fintorogva.

-Nem is te lennél, ha hagytad volna ezt a szép pillanatot.-sóhajtott. Ültünk még egy pár percig mikor megszólalt a telóm. Bia hívott.

-Hello. Mondd!-vettem fel.

-Most hívott apukád, hogy mondjam meg neked, hogy jó lenne ha nálam aludnál, mert ők soká érnek haza.-mondta.

-Miért hova mennek?-kérdeztem.

-Valami bálba. Csak azt mondta nem szeretne egyedül otthon hagyni.-tipikus apa.

-Figyelj! Tudnál nekem falazni?-kérdeztem reménykedve-Van egy ötletem.-na erre a kijelentésre még Benji is rám nézett és kérdőn vizslatott.

-Miben kéne segíteni?-kérdezte.

-Mi lenne ha nem nálad, hanem nálam aludnánk? Mármint hogy én és Benji. Neked azt kéne mondani a szüleimnek, hogy nálam alszol, csak közbe mondjuk Blankánál alszol.-magyaráztam.

-Aham. Szóval Benjivel szeretnél aludni?-kérdezte mosolyogva. Mármint gondolom én hogy mosolygott.

-Mondjuk, igen, szeretnék.-mondtam pirulva.

-Jó, akkor én elmegyek Blankához ott-aludni, neki úgy sincsenek otthon a szülei. Anyáék és apukádék pedig úgy tudják hogy nálatok alszunk.-mondta.

-Igen, ez így tökéletes. Köszönöm szépen hogy segítesz.-mondtam majd kicsattanva a boldogságtól.

-Nincs mit. Aztán csak okosan. És védekezni.-röhögött majd mielőtt még szólhattam volna bármit kinyomta a telefont.

-Megkérdezhetem hogy ez mi volt?-kérdezte Benji.

-Semmi különös. Csak annyi hogy nálunk alszol.-mosolyogtam majd felpattantam a földről és mint a hülye ugrálni kezdtem. Még ugráltam volna ha Benji föl nem kap és pörget meg a levegőben.

-Tegyél le.-nevettem. Miután letett, közel húzott magához és mélyen a szemembe nézett.

-Te tudod milyen mázlista vagyok?-kérdezte a számtól kb. félcentire.

-Nem tudom. Felvilágosítanál?-kérdeztem egyre közelebb hajolva. Benji egy félmosolyra húzta a száját és azt a pici távolságot is megszüntette közöttünk. Nem tudom meddig csókolóztunk, 10 vagy csak 2 percig, de abban biztos voltam hogy nem akartam abbahagyni. Miután elváltunk, megbeszéltük, hogy, 19 órára jön hozzánk és miután elbúcsúztunk haza felé vettem az irányt. Mikor hazaértem épp akkor indultak anyáék.

-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kicsim. Kaja a hűtőben, a házat lehetőleg ne szedjétek szét, hajnalban jövünk, de már nem nézünk be a szobádba. Jó?-kérdezte anya miközben a magassarkúját küzködte fel.
-Rendben. Jó szórakozást!-majd adtam mindkettőnek puszit és felszaladtam az emeletre. Mivel túl izgatott voltam hogy egyek, így inkább picit rendet raktam a szobámba, letusoltam, hajat mostam. Miután a hajamat megszárítottam, hajsütővel szexi hullámokat varázsoltam bele, majd felvettem egy fekete csipkés fehérnemű szettet, arra pedig egy szintén fekete csipkés koktélruhát. Kilakkoztam a körmöm feketére, dobtam fel egy pici sminket, fújtam magamra parfümöt és már kész is voltam. Lementem a konyhába és vágtam fel epret, amit egy tálba szórtam. Azt leöntöttem csokisziruppal és fújtam rá tejszínhabot majd betettem a hűtőbe. Rendeltem egy két személyes tálat, megterítettem és vártam a kaját. Miután megérkezett, kitettem egy nagy tányérra és mivel már hét óra volt így vártam Benjit.

 

Megszégyenítő pontossággal érkezett, ugyanis pontban hét órakor csöngettek. Vettem egy mély levegőt, kifújtam és ajtót nyitottam.

-Meglepően pontos vagy.-mondtam mosolyogva.

-Te pedig meglepően csinos.-mondta miután elég szépen végig mért. Miután váltottunk egy rövid csókot beengedtem a lakásba. Miközben a cipőjét vette le alaposan végigmértem. Egy sötétkék ing és egy fekete farmer volt rajta. Jesszusom annyira jól néz ki-mondtam magamba. Miután levette a cipőt mosolyogva kézen fogtam és elvezettem a konyhába.

-Ezt mind te csináltad?-kérdezte ámulva.

-Háát...őszintén a kaját rendeltem, de amúgy igen.-mondtam.

-És ezt mind miattunk?-kérdezte. Mosolyogva vállat vontam és leültem az asztalhoz. A vacsora nagyon jól telt, rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Még mindig maradt egy csomó dolog ami kihagyhatatlan volt egy beszélgetésből. Miután ettünk, felálltam az asztaltól, a tányérokat a mosogatógépbe dobtam majd kiszedtem a hűtőből a csokis epret, kivettem két kanalat a fiókból, visszasétáltam a konyhába és intettem Benjinek, hogy menjünk a nappaliba. Miután betettünk egy izgalmas filmet, leültünk a kanapéra, én hozzábújtam Benjihez majd a film nézése közben elfogyasztottuk az epret. A film végeztél felmentünk a szobámba, ahol Benji körbenézett.

-Mikor legutóbb itt voltam olyan volt a szobád mintha atombomba robbant volna.-jegyezte meg látva a szobámban lévő rendet.

-Hééé....most legalább örülj, hogy elpakoltam. De ehhez ne szokj hozzá, nem sűrűn teszek rendet.-mondtam tettetett felháborodottsággal. Mivel nem volt kedvem fürdőben öltözni, vagy inkább nem is akartam, így Benjinek háttal állva megfogtam a ruhám alját és amilyen szexisen csak tudtam lehúztam magamról. Mikor megfordultam Benji előttem termett és vadul megcsókolt.

-Tetszik ez a csipke.-mondta két csók között. Miután Benji letett az ágyra és a ruhák is lekerültek rólunk Benji némi kétely között a szemembe nézett.

-Biztos akarod?-kérdezte.

-Igen. Bízom benned.-mondtam. Benji biztatóan megszorította a kezem majd...

 

 

Újra itt és hírek!

Sziasztok! Na szóval, újra itt vagyok és újra megnyitott a blogom. Annak az oka, hogy miért zártam be privát dolog, legyen annyi elég, hogy nem volt kedvem szerelmes részeket, fogalmazzunk úgy semmilyen részeket se írnom. Igaz visszatértem, de vannak VÁLTOZÁSOK. A főszereplő fiú neve Benji lett, mert mint már említettem, a Gyula túl kockázatos volt. Illetve a másik változás, hogy a lányok nem 10. osztályosak, hanem végzősek lettek és már befejezték a gimnáziumot is. A változások oka nem nagy dolog, szimplán egyszerűbb így dolgoznom. Remélem nem felejtettek el ennyi idő után sem és olvasni fogjátok. A komikat ugyanúgy várom, komizzatok sokan! Puszil titeket: Az Író :)

2 Évad 1. Fejezet

Sziasztok! Itt a 2. Évad 1. fejezete, remélem tetszeni fog. Bocsi a késésért, de sok a tanulnivaló. Illetve nagyon nagyon köszönöm az 1600 oldalmegjelenítést, az rengeteg. És köszönöm a komikat is. Most a következő rész 5 komi után jön, húzzatok bele! Puszillak Titeket!xxLuca :D

Meghalt. Ez volt az első gondolatom róla. Ijedten kiszaladtam a kórteremből és mint egy elme hibbant ordítozni kezdtem, hogy jöjjön egy orvos. De ezért a pillanatért és érte megtettem. Nem érdekelt ki néz hülyének, csak mentsék meg az életét. Több ápoló és orvos is berohant a szobába, én pedig sírva néztem őket az ajtóból. Ha meghal, és nem tudják újra éleszteni én nem tudom mit csinálok. Miattam van ez az egész. Annyiszor végigzongoráztam az egész történeten, de minden szemszögből én vagyok a hibás. Egyre jobban belelovaltam magam a helyzet nehézségébe. Csak a rossz oldalát láttam mindennek. Annyira stresszeltem, annyira izgultam, hogy a fülem zúgni kezdett, nem hallottam semmit a külvilágból, a levegőt egyre szaporábban vettem, a sírástól nem kaptam levegőt, aztán minden elsötétült.

Ádám szemszöge:

Már egy 10 perce bolyongtam a sikátorba Biát keresve, mikor valahonnan beszélgetést hallottam. Egy pince szerűség ablakából jött. Benéztem az ablakon, ahol két kapucnis alak beszélgetett. Egy lányt vettem észre a sarokban. Ha jól láttam csak a keze volt összekötve. Úristen, de hisz az Bia. Arrébb lopóztam az ablaktól és tárcsáztam a rendőrséget. Nagy nehezen angolul elmagyaráztam a szituáció nagyját, majd vártam. Meglepődtem, hogy öt perc alatt ideértek. Elmondtam nekik pontosan, hogy mit láttam és pontosan hol, ők pedig szó szerint berontottak az épületbe. Engem meg elküldtek és mondták, hogy várjam meg őket a kocsiban, mivel ez egy veszélyes helyzet. 10 perc után már bilincsben hoztak ki két férfit Biát pedig beültették a mentőautóba és ráterítettek egy plédet. Odasétáltam hozzá és leültem mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Mondjuk rá. És köszönöm.-mondta.
-Semmiség. Egyébként tudtad, hogy hogy megijedtem amikor nem találtalak itt?-fordultam felé.
-Képzelem.-mosolygott.
-Kisasszony bevigyük a kórházba, vagy hazamegy?-jött oda egy rendőr.
-Köszönöm, de hazamegyek.-mondta Bia. Kezet fogtam a rendőrrel, majd mindketten visszaindultunk a hotelbe. Az út csendben telt. Egyikünk sem szólalt meg. 10 perc séta után meg is érkeztünk. Miután felértünk az emeletünkre megálltam Biáék ajtaja előtt.
-Még egyszer nagyon szépen köszönöm.-mosolygott.
-Még egyszer nagyon szívesen.-mosolyogtam. Már épp mentem volna be a szobánkba, mikor Bia utánam szólt.
-Ádám várj.-visszafordultam. Majd Bia közelebb jött és megcsókolt. Persze, hogy visszacsókoltam. Miután elváltunk még adott egy arcra-puszit és bement a szobájukba.

Luca szemszöge:

Nehezen ugyan, de kinyitottam a szemem. Egy kórházi ágyon feküdtem. Legalábbis a szokásos szag, a fehér szín, a csendesség erre utalt. A fejem óvatosan oldalra fordítottam. Kíváncsi voltam, hogy egyedül vagyok-e. Nem voltam egyedül. Ott volt Ő, élve és mosolygott. Belenéztem tengerkék szemébe és én is elmosolyodtam. Óvatosan felkelt az ágyáról és mellém ült.
-Én nagyon sajnálom. Tényleg. Nem akartam. Annyira sok dolog történt egyszerre, hogy teljesen bekavarodtam. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Fogalmam sincs hogyan tehetném ezt jóvá. És megértem ha nem bocsájtasz már meg. Megérdemlem.-mondtam és mellé ültem. Nem mertem a szemébe nézni inkább a cipőmet bámultam. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, így kénytelen voltam ránézni.
-Nem haragszom. Mindenkinek vannak nehéz időszakai, nekünk ez volt. És belül már rég megbocsájtottam.-mosolygott, majd közelebb jött és megcsókolt.

3 nap múlva:
Ez a 3 nap elég eseménydúsra sikeredett. Benjivel rengeteget beszélgettünk és igen, megint együtt vagyunk. Remélem azért ez hosszabb életű kapcsolat lesz, mint az előző. Illetve Bia és Ádám is összejöttek, saját véleményem alapján nagyon édesek. Ádám mióta Biát elrabolták, minden apróságtól védi. Ma engedik haza Benjit a kórházból, úgyhogy Ádámmal majd megyünk érte. A Gonosz újra börtönbe került a társával együtt, szóval egy jó pár évig nem fog minket zargatni. Legalábbis remélem. Illetve ma utazunk haza, mindannyian, mert egyenlőre elegünk lett Görögországból. Felöltöztem, sminkeltem, majd átmentem a srácok szobájába.

 

 Kopogtam aztán 2 perc után Ádám kijött az ajtón.
-Honnan tudtad hogy én vagyok?-kérdeztem miközben beszálltunk a liftbe.
-Megérzés. Amúgy te úgy kopogsz, mintha be akarnád törni az ajtót, könnyű volt felismerni.-mosolygott.

-Szemét vagy.-ütöttem vállba. Ezen csak elröhögte magát. A szállodából kiérve leállítottunk egy taxit és elvitettük magunk a kórházba. Miután megérkeztünk, felmentünk a szokásos emeletre, aminek örülök, hogy már nem kell többet idejönnöm. Bementünk Benji szobájába, az említett épp a cuccait pakolta.
-Csá haver.-köszönt Ádám. Benji megfordult, és elmosolyodott.
-Sziasztok!-mondta.
-Helló.-köszöntem.
-Leviszem a cuccod és fogok egy taxit.-mondta Ádám majd felkapta Benji cuccát és elviharzott. Mosolyogva odasétált hozzám, átkarolta a derekam és megcsókolt.
-Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Hogy nagyon vigyázzak az elektromos kisülésekkel.-nevetett.
-Hé, komolyan beszélt.-bújtam oda hozzá.

-Tudom. Csak ez így picit hülyén hangzott.-mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Egyébként 3-kor indul a gépünk vissza Magyarországra.-mondtam.
-Akkor még van két óránk, amit valószínű ti csajok pakolással töltötök.-mondta.
-Igen. De gyere mielőtt Ádám szívrohamot kapna.-mondtam. Összekulcsolta a kezünk és elhagytuk a kórház épületét.

A szállodába érve felmentünk a saját szobáinkba, majd elkezdtük a pakolást.
-Csajok hol a....-mondta Mirtill.
-A fürdőben.-mondtam a szavába vágva.
-Köszi.-mondta.
-Nincs mit.-mosolyogtam. Már a bőröndöm nagyjából kész volt, már csak a piperecuccok kellenek.
-Örülök, hogy végre minden helyrerázódott köztetek.-mondta Bia miközben a fürdőben pakolt.
-Én is. Egyébként édesek vagytok Ádámmal.-mosolyogtam.
-Köszi.-mondta. Elpakoltam a fürdőből is és átmentem a srácok szobájába. Miután Botond beengedett, besétáltam a konyhába és elordítottam magam.
-10 perc múlva itt a taxi, szedjétek a formás feneketek!
-Benji szólj már rád a csajodra, hogy beszakadt tőle a dobhártyám.-ordított Donát. Benji mosolyogva kijött a szobából és megcsókolt.
-Te kész vagy már?-néztem rá mérgesen.
-Kész. Nyugodj meg és menj vissza a csajokhoz. Szólunk ha mehetünk.-majd nyomott egy puszit a számra és visszament a szobába. Átmentem a saját szobánkba, majd még egyszer átellenőriztem, hogy valamit nem-e kihagytam a bőröndből. Miután meggyőződtem róla, hogy semmit nem hagytam itt, kihúztam a bőröndöm a nappaliba, és kirángattam a bazi nehéz sporttáskámat is. Már épp kényelembe helyeztem magam a kanapén, mikor kopogtak.
-Ne máááár.-üvöltöttem. Odavonszoltam magam az ajtóig és kinyitottam.
-Te mondtad hogy siessünk.-mondta Ádám. Nem tudom de ez a pakolás annyira kifárasztott és olyan álmos lettem, hogy odamentem a kanapéhoz és kidőltem rajta.
-Csak nem elfáradtál?-kérdezte Benji.
-De. Sok volt azt a két táskát telepakolni.-mondtam.
-Jöttök?-kérdezte Botond.
-Jah.-majd Benji felhúzott a kanapéról és felkapta a sporttáskám. Én megfogtam a bőröndöm és elhagytuk a szobát. Miután kijelentkeztünk nagy nehezen fogtunk 3 taxit és kivitettük magunkat a reptérre. Miután becsekkoltunk és leadtuk a bőröndöket, felszálltunk a gépre. Én ültem az ablakhoz, mellém Benji, mellé pedig Botond.
-Aludj ha szeretnél.-mondta Benji. A vállára dőltem és elnyomott az álom. Pár perc után a gép rázkódni kezdett és megszólalt a pilóta.
-Kérem ne pánikoljanak, de a gépnek kényszerleszállást kell végrehajtania. Ugyanis kigyulladt az egyik hajtómű.

1. Évad 10. fejezet /ÉVADZÁRÓ/

Sziasztok! Itt vagyok az UTOLSÓ fejezettel. Próbáltam a legizgalmasabbra, legjobbra megírni, remélem sikerült. Komizzatok, hogy hogy tetszett, mert csak 3 KOMI után hozom a 2. Évad 1. Fejezetét. Lesznek még a történetben csavarok, szerelmek, bánatok. Próbáltam a legizgalmasabbnál abbahagyni, remélem sikerült. A végén találtok egy összefoglaló féleséget, ami összefoglalja az egész eddig történteket.  Ha felkeltettem az érdeklődéseteket komizzatok sokan, a részt remélhetőleg 1 hónapon belül hozom. :) Illetve történt névváltozás a rossz Ádámnak lecseréltem a nevét, hivatalosan a blogba már a Gonosznak lesz említve, mert nehéz volt két Ádámmal dolgozni. Remélem megértitek. :D

2 hét múlva

2 hét. Ennyi telt azóta, mióta Benjit elütötte a kamion. Görögországban ragadtunk, bár szándékosan, de mégis olyan mintha börtönben lennénk. A szállást nehezen, de elintéztük, a szülők úgy tudják még mindig happyn nyaralunk. Az orvos azt mondta Benji állapota jelentőségteljesen romlik, ami nagyon nem jó hír. Zalán hazautazott, egyszerűen nem tűrte el hogy mindenki ennyire aggódik. Nem egy érző ember annyi biztos. Ádám és a többi fiú totál ki van bukva, semmihez sincs kedvük, úgy, ahogy nekünk sem. Bár a lányok mindennap elmondják hogy ez nem az én hibám és már Ádám sem haragszik, mégis mindig eszembe jut, ahogy a karjaimban fogtam az úton. Talán ha nem botlok bele Ádámba, talán ha nem tudom meg hogy Benji itt van, talán ha nem történik meg a dolog Zalánnal, talán ha nem lát meg azon a reggelen Benji....de túl sok a talán és a ha. Kár rágódni a múlton, ami megtörtént már nem lehet visszafordítani. Rossz érzés mindennap úgy felkelni és bemenni hozzá a kórházba hogy lehet talán aznap látod utoljára élve. Legalábbis most is csak az bizonyítja hogy él, hogy a mellkasa felemelkedik és vissza. Lélegzik. Ennyi az életjel, amit mutat. Semmi több. 2 hét folyamatos kóma eléggé terheli a szervezetet, így infúzión táplálják és rá van kötve a lélegeztetőgépre is a biztonság kedvéért. Rettentő érzés úgy látni, hogy gép tartja életben, csövek lógnak ki belőle, arcán a lélegeztető maszk, mintha már esélye sem lenne. Pedig van. Nem sok, de van neki. Az első egy hétben még reagált rám, arra hogy beszéltem hozzá, arra hogy a kezét fogtam vagy amikor megsimítottam az arcát. Azt mondta a doki hogy akkor valószínűleg éber kómában volt. Most viszont semmi. Nem reagál sem rám, sem a srácokra. Pedig tényleg mindent megtettünk annak érdekében hogy észrevegyen, de semmi. Az orvos próbál biztatni hogy van még esély a felépülésre, de látom rajta hogy ő sem jósol már jókat a jövővel kapcsolatban. Viszont ha meghal azt nem élem túl. Akárhányszor és akárki mondja hogy nem az én hibám, tudom hogy nem így van. Csak én tehetek róla. De sosem bocsátom meg magamnak ha meghal miattam. Sokszor kívánom azt hogy bár én lettem volna ott az úttesten és engem ütött volna el a kamion. Jobban megérdemeltem volna, mint Ő. Ő aki semmit nem tett. Mióta a Gonosz feltűnt folyamatosan rettegek, hogy újra megtalál. Igaz, hogy ott láttam egyetlen egyszer a boltoknál és azóta semmi, de mégis félek. Tudom hogy ez az ember bármire képes, bármi áron.

Bia szemszöge: 

A napok még számomra is csigalassúsággal telnek. Szegény Lucát nagyon sajnálom, rettentő rossz lehet neki. Benjiért természetesen én is aggódom, remélem hamarosan felébred. Mivel a mai program is szomorkodás volt és semmittevés, ezért úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni a városba.
-Elmegyek sétálni, szeretnék egy picit egyedül lenni. Jó?-kérdeztem a lányokhoz fordulva.
-Rendben.-mondták a többiek. Fogtam a telefonom, zsebre csúsztattam és kimentem a szobából. Miután kiértem a szabadba úgy gondoltam elindulok valamerre. A telefonomon úgy is van GPS, eltévedni nem fogok. Már egy 10 perce sétálhattam mikor megcsörrent a telefonom. Megálltam egy utca előtt és felvettem.
-Jakus Bianka.-szóltam bele.
-Szia Bia Ádám vagyok!
-Szia, mizujs?-kérdeztem.
-Semmi különös. Lenne kedved délután elmenni sétálni?-kérdezte tök édes hangon.
-Persze. Mit szólnál hozzá ha most idejönnél ahol vagyok itt megvárlak és mehetünk együtt.-mondtam.
-Persze. Oké. Küldd el a címet és megyek.
-Rebdben. Szia.-majd kinyomtam. Bekapcsoltam a helykeresőt a telómon és küldtem egy üres üzit Ádámnak. Épp indultam volna mikor valaki egy kendőt szorított a számra és elkezdett berángatni a sikátorba. Annyi erőm még volt hogy megnézzem ki az, utána minden elsötétült. És Ő volt az. A Gonosz.
Ádám szemszöge:
Felkaptam egy fekete farmert, egy kockás kék inget, egy fehér Converse cipőt és fújtam magamra a már jócskán fogyó Old Spice kölnimből. Szóltam a srácoknak hogy lelépek, majd a telefonomon bekapcsoltam a GPS-t, beírtam a küldött címet és elindultam. Odaérve a keresett helyre sehol sem láttam Biát, majd befordulva az utcába tovább kerestem.
Luca szemszöge:
Miután Bia elment úgy döntöttem felöltözök és bemegyek Benjihez a kórházba. Felvettem egy farmer rövidnacit, egy zöldes lilás blúzt, hozzá egy zöld virágos gyűrűt, ezüst karpántos órát és lila fülbevalót. Felvetem a zöld sarumat és felkaptam a lila táskám.

 -Elmegyek a kórházba. Majd jövök.-mondtam a csajoknak. Miután beleegyeztek kimentem a szállodából és fogtam egy taxit. A kórházba érve már rutinosan mentem a szoba felé. Mikor beléptem ugyanaz a látvány tárult elém. Két hét alatt semmi sem változott. Már az ágya mellett ülhettem 10 perce, mikor egy ápolónő lépett be az ajtón.
-Jó napot!-köszönt kedvesen.
-Jó napot!-válaszoltam.
-Elnézést ön Luca?-kérdezte picit félénken.
-Igen. Miben segíthetek?-kérdeztem.
-Ezt a levelet Önnek hozták reggel, azt kérte az illető adjam át magának.-majd átnyújtott egy borítékba zárt levelet.
-Öhm. Rendben. Köszönöm.-bólintott majd elhagyta a szobát. Leültem a Benji ágya mellett levő székre és kibontottam a levelet. Mivel sem név sem cím nem szerepelt rajta így elkezdtem a levelet olvasni.
"Remélem tudod, hogy a kicsi barátod miattam van kórházba. Nem véletlenül jártam nálatok és nem véletlenül mondtam amit mondtam. Mindig tudom merre jársz, figyellek. Egyébként csinos a kis barátnőd. Jót beszélgetünk majd.
Ui.: Tudtad, hogy a lélegeztető gépeket könnyű megbütykölni?"
Ijedten felpattantam a székről és már rohantam volna az orvosért mikor a gép egyenletes sípolásba kezdett.

 ZÁRÁS 

Egy lány aki eddig átlagos, gimis életet élt. De jön egy fiú, aki mindent felforgat. Találkozgatnak, randiznak, aztán elcsattan az első csók is. Az egész gimi róluk beszél, de őket ez abszolút nem zavarja. Megvannak, szeretik egymást.

 Ám egy nap beállít Bence, aki mindent tönkretesz. Szerelmet vall a lánynak, majd megcsókolja. A fiú észreveszi őket, és a kapcsolatuk véget ér. De a barátok azért vannak, hogy segítsenek. Mindenben a lány mellett állnak. Támogatják és még egy bulit is összehoznak neki. De a buli sem alakul valami fényesen.

Ugyanis megjelenik a fiú aki egy véletlen baleset során kórházba juttatja a lányt, akit még mindig szeret. 

 Aztán jön Blanka szülinapja aki ajándékként tortát és repülőjegyet kap Görögországba. Amikor megtudja, hogy a lányok is vele mennek oda meg vissza van az örömtől. Bár feltűnik egy ismerős személy, de nem foglalkoznak vele.

A nyaralás jónak indul, a környék, a szálloda, a szoba mind egyaránt gyönyörű. De a lány belefut egy másik fiúba, Ádámba, aki felajánlotta, hogy bemutatja neki barátjait. 

Rettentő helyes fiúk, ám ott van közöttük a fiú, akivel a lány azután a bizonyos csók után nem áll szóba. Nagy veszekedés után a lány elrohan és betéved egy sikátorba.

Ott összefut a szállodában megismert egyik fiúval Zalánnal, akiről kiderül nem is jó fiú. Rengeteg rossz dolog szól róla, igazi rosszfiú, ami a lánynak bejön. 

A sikátorba Zalán ráveszi egy olyan dologra, amiről a lány tudja, hogy nem helyes, de elkeseredettségében még ebbe is belemegy. Egy éjszakát tölt el Zalánnal a szobába, ahol megtörténik az a helytelen dolog, amit nem kellett volna.

Reggel a fiú rájön a dologra, de a lány mit sem törődve vele ott hagyja a hotel szobában. Miután barátnőjének elmesélte a történteket Ádám ront be a a szobába. A fiú idegességében elrohant. A lány gondolkodás nélkül utána siet, de már késő. A fiút elüti egy kamion, aki súlyos sérülésekkel kerül kórházba. Bár a műtétet sikeresen végrehajtják, a fiú így is kómába kerül.  

A lány rájön, hogy még mindig szerelmes a fiúba, aki semmit sem tett ellene, ezért magát hibáztatja a balesetért. Elkövet majdnem egy olyan dolgot, ami az életébe is kerülhetett volna. A barátnői viszont ismét mellé állnak és segítik neki átvészelni a nehéz időszakot.

A lányok vásárlása során felbukkan egy olyan személy, aki a lány kiskorát megkeserítette. Bár 2 hétig nem jelentkezik, utána Biát mégis elrabolja, aki Ádámmal szeretett volna sétálni menni. Ádám a keresésére indul, nem gondolva semmilyen veszélyre. Kiderül egy levélből, hogy a fiú balesetéhez is köze van, ami miatt a lány teljesen kiakad.

Vajon Benji felébred vagy a gép sípolása tényleg a halálát jelezte? Bia előkerül vagy örökké eltűnik a Gonosszal együtt? Ádám megtalálja Biát vagy ő is beleesik a Gonosz csapdájába? Ádám barátságot érez Bia iránt vagy szerelmet? Luca hogy reagálja le ha Benji meghal vagy felébred?

Ha kíváncsi vagy rá  olvasd tovább a blogom és megtudod! Egyébként nagyon szépen köszönöm az 1050 oldalmegjelenítést, nekem ez rettentő sok! Illetve köszönöm a rendszeres komizóknak, hogy mindig komiznak és már az első rész óta velem vannak! Név szerint: Mirry, Bius, Liza és Dina! Nagyon szeretlek titeket és még egyszer köszönöm szépen Nektek!

Puszil Titeket: Luca<3