2. Évad 3. Fejezet

 Sziasztok! Meghoztam a kövi részt. Tudom, hogy nagyon soká jelentkezem, de most vagyunk a felvételi időszakban, ami sok időmet elveszi. Remélem megértitek. Viszont ha túl vagyunk rajta, akkor megpróbálok sűrűbben részt hozni. És remélem, hogy akik eddig is velem voltak nem pártolnak el a blogom mellől, mert soká hoztam részt. A rész picit hosszúra sikeredett, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!xxÍró :)

Az egész részhez ajánlott zene:

Reggel kopogásra keltem.

-Kicsim, ébren vagytok?-jesszusom ez anya. A hangra Benji is felébredt, és ijedten nézett rám. Benjit belöktem a fürdőbe és  utánahajítottam a szanaszét heverő ruháit is. Miután a fürdőajtót becsuktam, a saját szétdobált ruháim pedig az ágy alá hajítottam, visszaugrottam az ágyba és nyakig betakaróztam, mivel semmi nem volt rajtam.

-Gyere be.-mondtam. Miután anya belépett kíváncsian kérdezgetni kezdett.

-Bia hova tűnt?-kérdezte csodálkozva.

-Öhm...hamarabb hazament, mert hívta az anyukája.-magyarázkodtam.

-És mit keres a sarokban egy férfi zokni? Az biztos, hogy nem apádé.-legszívesebben a fejemre csaptam volna, hogy mekkora egy hülye vagyok.

-Öhm...Biának talpgyulladása van és hozta az apukája zokniát is.-talpgyulladás? Ez komoly? Jobbat már nem tudtam volna kitalálni?-mondtam magamban.

-Öhm....rendben. 10 perc múlva kész a reggeli gyere le.-mondta majd kiment és becsukta maga után az ajtót. Gyorsan magamra tekertem a takarót és elvonszoltam magam a fürdőig. Kinyitottam az ajtót, majd kihalásztam a ruháimat az ágy alól.

-Ez elég necces volt.-jött ki már felöltözve Benji a fürdőből-De megyek, majd hívlak telefonon.-adott egy csókot, majd odament az ablakhoz, kinyitotta és lemászott a közeli fán. Miután meggyőződtem róla, hogy leugráskor nem törte össze magát, visszamentem a szekrényem elé és kiválasztottam egy otthoni ruhát. Felkaptam gyorsan egy melegítő nadrágot, egy lenge toppot, a hajam kifésültem és lófarokba fogtam. A szobámból kilépve megcsapott a bundás kenyér illata.  A lépcsőn leugrálva beugráltam a konyhába.

-Jó reggelt!-nyomtam anya és apa arcára is egy puszit-Milyen volt a bál?-kérdeztem és leültem az asztalhoz.

-Nagyon jó volt, olyan 3 óra felé értünk haza, de akkor a szobádba már csönd volt. Milyen volt az estétek?-kérdezte anya.

-Nagyon jó volt.-mondtam mosolyogva az estére visszagondolva.

-Annak örülök. Egyébként ma el kéne menned a tánc iskolába délután 5-re és be kéne tanulnod egy koreográfiát, mert szeretnék megnézni hogy mennyire táncolsz jól. Viszont mi nem tudunk veled menni, esetleg megkérnéd Biát hogy kísérjen el?-kérdezte meg.

-Persze. Akkor viszont most megyek és felhívom a csajokat illetve betanulok egy koreográfiát.-mondtam-Köszönöm a reggelit, további jó étvágyat!-majd felkeltem az asztaltól és felrohantam a szobámba. Becsuktam az ajtót és tárcsáztam Biát.

-Szia. Mondd!-vette fel a telefont.

-Hali. Figyelj délután el kéne kísérni egy táncra. Nem akarod felhívni a többieket is hogy jöjjenek velünk?-kérdeztem.

-De felhívhatom. Egyébként persze hogyne köszönöm kérdésed, szívesen elkísérnélek!-mondta.

-Jah azt gondoltam.-rántottam vállat.

-Amúgy milyen talpgyulladásról beszélt nekem anyukád?-elröhögtem magam.

-Megtalálta Benji zokniát a sarokba én meg azt mondtam apudé, mert taplgyulladásod volt és hoztad a zokniát. Amúgy mit mondtál neki?-kérdeztem.

-Azt, hogy már jobban vagyok köszönöm. De azt sem tudtam miről beszél.-mondta röhögve.

-Jó, bocsi. Akkor találkozzunk a Dóm tér melletti játszótéren, mondjuk 3-kor, mert ötre kell mennem.-mondtam.

-Jó. Akkor majd megyek a csajokkal. Szia!-miután én is elköszöntem letette a telefont. Elvettem az asztalomról a laptomom és kerestem a neten egy könnyen betanulható koreográfiát. A mostani egyik kedvenc számomra tanultam be, a Little Mixnek a Move című számára. A betanulása után-ami két órát vett igénybe-elmentem letusolni. Megfürödtem, a hajamat kivasaltam, tettem fel egy pici sminket majd magam köré csavarva a törölközőt megálltam a szekrényem előtt. Kiszedtem belőle egy kékes rózsaszínes szoknyát, hozzá egy fekete toppot, amiből félig ki van a hasam, majd tűztem rá egy világoskék masnit,hogy ne legyen annyira egyszerű, majd felvettem egy fehér magas szárú tornacipőt. Felkaptam a kézi táskámat majd levágtattam a lépcsőn.

-Elmentem, majd jövök.-mondtam, majd a fülest a fülembe dugva sétáltam a parkba. Mikor odaértem megláttam a csajokat a játszótéren. Mosolyogva odaszaladtam hozzájuk.

-Sziasztooook!-üvöltöttem a csúszdához szaladva. Oké, lehet hogy 18 évesek vagyunk, de a gyerekjátékokból nem lehet kinőni.

-Szia!-mondták kórusba. Miután csúsztunk néhányat és másztunk a mászókán is én és Blanka leültünk a hintákba és lassan hintázni kezdtünk.

-Egyébként hogy álltok Benjivel?-kérdezte.

-Jól. Tegnap este nálunk aludt és hát...-itt hirtelen elhallgattam.

-Éééés? Mi történt?-kérdezte.

-Hát..tudod..úgy...olyan...-dadogtam össze-vissza.

-Ti ketten együtt voltatok éjszaka, egy ágyban, szóval....úúúriiiisteeen-sikította-Ti lefeküdtetek?-visította. Hát majdnem az egész játszótér felénk fordult.

-Nem tudnál csöndbe maradni és magadban visítani? Az egész játszótér minket figyel.-szidtam le Blankát.

-Jó, jó. De úristen, ez annyira cuki.-mondta már halkabban. Hirtelen megjelent előttem 3 fej, akik kíváncsian méregettek.

-Mit csináltál te tegnap éjszaka?-kérdezte Bia.

-Semmit. Az én magán életem, nektek nincs közötök hozzá.-mondtam durcásan majd felpattantam a hintáról, a táskámat a vállamra csaptam és elindultam a buszmegállóhoz mivel azzal megyek majd a táncsuliba. Pár perc múlva a lányok lélekszakadva futottak utánam.

-Várj már meg így is kifutottam a belemet.-ordított lihegve Dóri.

-Nem is futottál pár méternél többet.-mondtam értetlenül.

-De, nekem ez is sok volt.-mondta. 

-Na jó gyerünk a buszhoz mielőtt lekéssük, így is 1 óra az út busszal Pestre.-mondta Bia. A buszhoz érve mint a nem normálisak futottunk hátra, hogy miénk legyen az utolsó sor. Az igaz, hogy sikerült, mert a hely a miénk lett, de a szűk kis folyosón én elbuktam a saját lábamba, hátulról meg Bia rám esett, Mirtill elvesztette az egyensúlyát és beleült egy néni ölébe aki elkezdett kiabálni és ütögette a botjával, Dóri meg Blanka pedig sikeresen átesett a kukán, amiből az összes szemét kiborult, szóval amíg mi hárman elfoglaltuk hátul a helyet ők szemetet szedegettek. Ezektől eltekintve az út jól telt, 1 óra múlva meg is érkeztünk Pestre. A buszról leszállva félre álltunk, hogy a többi utas le tudjon szállni, majd Bia elindult jobbra.

-Öhm...Bia, honnan gondolod hogy arra kell menni?-röhögtem fel hitetlenül.

-Miért, nem erre kell menni?-kérdezte, majd hirtelen hátrafordult ezzel telibe fejelve az előtte lévő villanyoszlopot. Hirtelen megtántorodott majd kitört belőle a röhögés. Nekem bár volt pár perces fáziskésésem annyira el kezdtem nevetni, hogy meg kellet támaszkodnom Blanka vállán nehogy elessek.

-Ez hihetetlen, kinőtt előttem egy oszlop!-mondta döbbenten. Erre még inkább kitört belőlünk a nevetés. Miután abbahagytuk elindultunk balra, mivel arra kellett menni. 20 perc séta után odaértünk a táncstúdió elé. Mirtill már nyitotta az ajtót mikor én megtorpantam és el kezdtem pánikolni.

-Csajok én félek, mi van ha nem fog nekik tetszeni a koreográfiám? Ha végül elutasítanak és nem vesznek fel?-kérdeztem hisztérikus hangnemben.

-Figyelj! Én igaz nem láttam a koreográfiát, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikus. Ha pedig nem tetszene nekik, amit kétlek, majd beszélek én a fejükkel.-mondta Bia majd odajött és szorosan átölelt. A többiek kaptak az alkalmon és odajöttek, majd ők pedig minket öleltek át ezzel létrehozva egy teletabi ölelést. Pár perc után már az információs pult előtt ácsorogtunk.

-Jó napot!-köszöntem a pultban ücsörgő nőnek-Az iskolába beiratkozók meghallgatására jöttem.-mondtam majd egy álmosollyal az arcomon a nőcire mosolyogtam.

-Üdvözlöm! A táncra vagy az úszásra jött?-kérdezte a nő miközben a vörös műkörmével kopogtatott a pulton. Biára kaptam a tekintetem aki ijedten megrántotta a vállát, tekintetével azt sugallva, hogy foggalma sincs miről beszél a nő. Piroskához visszafordulva mondtam, hogy a táncra jöttem aki adott egy sorszámot majd megmondta, hogy hanyadik emelet hányas szobájába menjek. A lányokkal mellettem sétáltam a liftig ahol benyomva a 4-es gombot fellifteztünk a megadott szintre. Ott a 6-os számmal ellátott stúdió elé mentünk majd benyitottam. Kopogtatni fölöslegesnek tartottam ugyanis bentről akkora hangzavar jött, hogy biztos nem hallották volna meg. Miután benyitottam elém egy óriási tükrös terem tárult, ahol táncosok százai nyüzsögtek. De tényleg, rengetegen voltak. Miután kiámultam magamat odamentem egy számomra szimpatikus sráchoz aki a haverjaival ücsörgött a földön.

 -Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de megtudnátok mondani hol kell jelentkezni?-vágtam egy ártatlan mosolyt.

-Szia! Persze. Ott a tükrök mellett van az a pódium szerűség ott kell jelentkezni. Egyébként nem zavarsz.-mondta a srác akitől kérdeztem-Amúgy Kolos.-nyújtotta a kezét amit én készségesen megráztam.

-Luca.-mosolyogtam rá. A többiek is bemutatkoztak. Sorban Kristóf, Dani, Attila, Marci és Levi. Épp beszélgettem a fiúkkal-ők ültek, én álltam-mikor elsuhant mellettem valaki de akkora lendülettel, hogy elvesztettem az egyensúlyom és elzuhantam, bele Kristóf és Kolos ölébe mire ők fájdalmasan felnyögtek. Felpattantam az ölükből és ijedten a szám elé kaptam a kezem.

-Úristen, bocsánat, jól vagytok?-kérdeztem aggódva.

-Semmi baj, nem a te hibád volt. Csak pont rossz helyre estél.-mondta vigyorogva. Mikor leesett mire gondol kínosan elröhögtem magam és inkább mondtam, hogy elmegyek beiratkozni. A pódium felé sétálva jöttem rá hogy tulajdonképpen rohadtul be vagyok tojva ettől az egésztől. 

Kolos

 Kristóf

Dani

Marci

Levi

Attila

-Sziasztok!-köszöntem a pódiumnál ülő lánynak és fiúnak akik nem lehettek nálam 3 évvel idősebbek sem.

-Szia.-mosolyogtak rám-Hogy hívnak?-kérdezte a lány.

-Szepesi Luca.-válaszoltam.

-Honnan jöttél?-kérdezte a fiú miközben a lány egy listán kereste a nevem.

-Szegedről.-mondtam mikor felcsillant a lány szeme.

-Meg is vagy. Te vagy a 3. fellépő. Remélem nem félsz a nagy közönségtől, mert sok ember előtt kell táncolnod. Hoztad a zenédet?-kérdezte a lány egy biztató mosoly kíséretében, mire én odanyújtottam neki a pendriwemet.

-Rendben, majd arra fehér x-re kell állnod ahonnan kezdheted a táncot-mutatott a táncterem közepére-és majd ints a fejeddel ha indíthatjuk a zenét. Sok sikert!-mondta, én meg megköszönve a segítséget  a csajokhoz sétáltam.

-Úristen! Én nagyon izgulok!-ültem le Bia mellé a földre.

-Mindenki előtt kell táncolnod?-kérdezte felém fordulva.

-Aham. És nagyon félek, hogy elrontom és kiröhögnek.-mondtam rémülten.

-Hidd el nem így lesz. De most menj oda a srácokhoz mert hívnak!-bökött Kolosék felé akik nekem integettek. Felkászálódva a földről odamentem hozzájuk és lehuppantam Kolos meg Kristóf közé.

-Mizu zuhanós?-kérdezte röhögve Kolos miközben átkarolta a vállam.

-Ez nem vicces. Nem is direkt estem el.-mondtam durcisan magam előtt összefonva a karom.

-Tudod, hogy csak vicceltem!-mondta mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra mire én is elmosolyodtam.

-Amúgy ti is a táncra jöttetek?-kérdeztem a srácokra nézve.

-Nem Okoska, mi a táncteremben szeretnénk a fapadlón úszni!-röhögött ki Marci. Mondjuk jogos, hülye kérdés volt.

-Jó bocs. És ti is hipp-hopp ugye?-kérdeztem.

-Igen illetve én még a balettot szeretem.-mondta Kolos halálosan komoly arckifejezéssel.

-Elgondolkoztál már a nemi indentitásodon?-röhögtem fel.

-Miért? Van férfi balett is.-magyarázkodott.

-Jah. A homiknak.-bólintottam komolyan mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Akkor mától kezdve te vagy Zuhanós-mutatott rám Marci-te meg Homi.-mondta Kolosnak mire én is elröhögtem magam. Még beszélgettünk mikor megszólalt a mikrofonból egy hang, hogy jöhet az első versenyző. Egy vörös hajú lány kezdte aki valami furi robot táncot adott elő ami bár nem volt rossz és gyér tapsot is kapott, egyáltalán nem nyűgözött le. Mikor a második jött én felpattantam és elkezdten bemelegíteni, mivel én vagyok a következő. Miközben nyújtottam magamban még eltáncoltam egyszer a koreográfiát majd már mondták is a nevem a mikrofonba, hogy én jövök. A srácok biztatóan rám mosolyogtak a csajok pedig eltátogtak egy hajrát. Az x-re állva kizártam a külvilágot, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. A fejemmel egy aprót bólintottam a lány és a srác felé, majd amikor meghallottam az első ütemet, kizártam mindent és csak a zenére koncentráltam teljesen beleveszve a tánc csodás világába.

A koreográfia:

  Amikor a számnak vége lett és végre hallottam a külvilág zajait is csak arra figyeltem, hogy mindenki az egész táncteremben felállva tapsol és füttyög. Nekem. Ez annyira hihetetlen. Mosolyogva megköszöntem a tapsot majd hirtelen felindulásból Koloshoz szaladtam és nyakába ugrottam. Ugrásom nem érte váratlanul csak mosolyogva megpörgetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-Nagyon jó voltál.-suttogta a fülembe amitől jól eső bizsergés fogott el. Mi a franc van velem? Nekem ott van Benji. De Kolos olyan cuki. Úristen Luca miket beszélsz? Teljesen elgondolkodtam arra kaptam fel a fejem, hogy Kolost szólítják a tánctérre. Mosolyogva sok sikert kívántam neki, majd odamentem Biáékhoz és együtt néztük a táncot. Basszus olyan koreográfiát lenyomott, hogy tátva maradt a szám. És méghozzá annyira szívdöglesztően nézett ki. Jesszus miket beszélek?! Pár óra múlva már csak a táncosok voltak a teremben, a kísérőket kiküldték. Most hirdetik ki, hogy ki jutott be a suliba. Ez az egész úgy zajlott mint amikor az x faktorban a mentorházba választják ki a tovvábbjutókat. Kihívták az illetőt és megmondták neki, hogy bejutott-e vagy nem. Épp most ment el egy lány sírva, mert nem jutott tovább, amikor az én nevemet mondták. Idegesen sétáltam a fehér x-re.
-Szerintem a döntésünket nem kell megmagyaráznom.-mondta a lány-Egyértelműen továbbjutottál.-örömömben elsikítottam magam és hirtelenjében Koloshoz rohanva szájon pusziltam. A többiek ebből semmit nem vettek észre mert a következő emberrel voltak elfoglalva. Kolos először fel sem fogta mi történik. Csak pár másodperc után csókolt vissza. Az a baj, hogy még élveztem is. Miután elváltunk egymástól kerülve Kolos tekintetét, kislisszoltam a táncteremből.
-Na?-kérdezték a csajok.
-Sikerült.-mondtam mosolyt erőltetve magamra. A lányok ujjongva megölelgettek, majd épp indultunk volna amikor belefutottam Kristófba.
-Na? Sikerült?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-válaszoltam.
-Akkor már ketten tuti bent vagyunk. Már mentek is?-kérdezte.
-Aham. Sietünk. Itt a telószámom-nyújtottam neki egy papírt-ha bármi van hívjatok. Szia!-majd megöleltem és csajokkal a nyomomban távoztam. A buszút számomra nyugisan telt ugyanis miután elindultunk Bia ölébe el is aludtam. Hazaérve boldogan elújságoltam anyáéknak a jó hírt, majd felballagva a szobámba ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Hihetetlen. Pasim van én meg megcsókolom Kolost. Ezen gondolkoztam mikor megszólalt a telefonom. Benji. Hát pont jókor.
-Szia!-próbáltam vidám hangnemet tükrözni.
-Szia Kicsim. Hogy ment?-kérdezte.
-Jól. Sikerült.-mondtam.
-Gondoltam hogy menni fog, bíztam benned.-és itt elszakadt az a bizonyos cérna és halkan sírni kezdtem. Nem bírtam. Teljesen kibuktam, amikor azt mondta bíztam benned. Megpróbáltam kinyögni hogy anya hív majd miután leraktuk belefúrtam a fejem a párnába és sírtam. Tudtam hogy teljesen elcsesztem mindent. Mindent, amit csak lehetett. Elkeseredettségemben besétáltam a fürdőbe és előkutattam a borotvámat amiből kiszedtem a pengét. Annyira bőgtem hogy szinte nem is láttam rendesen. Félő volt, hogy mellé vágok. Sírva lerogytam a földre amikor kinyílt a fürdőszoba ajtóm.